TRIGGER BRAINCHILD 3 TESZT 2026 by Ender Gábor

A sustainability magyar jelentése fenntarthatóság: olyan gondolkodást és cselekvést jelent, amely úgy elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy nem teszi tönkre a jövő generációk esélyeit, és egyensúlyban tartja a természetet, a társadalmat meg a gazdaságot. Ezt mondja az AI. És ez lett Ralf Grösel kedvenc szava 2025-ben, hiszen alig volt olyan interjú, ahol ezt a szót, és az évenkénti teljes modellciklus váltás szükségtelenségét legalább egyszer ne említette volna meg. Aztán fél évvel a V2 Trigger piacra dobását követően már a V3-ról láttunk tesztfotókat az őszi F-One meetingen. Mondtam is, nagyon hunyorogva nézzünk azokra a fotókra, mert Ralf elmélete szerint azokból 2027 nyara előtt nem lesznek kész termékek. Tévedtem.

Nehezen is tudtunk volna elképzelni az akkori tudásunkkal annál jobb ernyőt, mint ami a V2 volt. A Ralf Grösel vezette Brainchild gyár első dedikált big-air ernyője volt a Trigger, és gyakorlatilag minden tavalyi kiteszörffel foglalkozó médium házi tesztjén rommá nyerte magát a termék. Pici design frissítés, esetleg néhány millimétert innen elveszünk, oda átcsalunk típusú faceliftet vizionáltunk, amikor az első fotókat megláttuk a V3-as változatról. Egy ilyen alibi frissítés viszont nem illett Ralf személyiségéhez, és az általa hirdetett sustainabilityhez. Már az első évben meghasonlott volna a Mester? Mondjuk azt, hogy nem, de ehhez azért látni kell két dolgot.

Egyrészt. A nemzetközi big-air világkupák zsűrizésében akkorát fordult a világ, mintha egy év alatt három telt volna el. A korábbi dupla, esetleg tripla-loopok és az azokkal kombinált trükkök ázsiója csökkent, majd egyik pillanatról a másikra beleállt a földbe. Két dolog számít most: milyen magasra mész, illetve kiteloop közben mekkorát ránt az ernyő (yank). Ha magasan vagy és jó a yank, tovább jutsz, az alacsonyabb dupla-loopjaiddal senki vagy. Messze van már 2023, amikor Clement Huot akkori F-One rider péppé zúzta magát a franciaországi Barcaresen, csak hogy ő lehessen az első, aki meg tudja ugrani a tripla-loopot éles versenyen. Nem sikerült neki. A lényeg, hogy a szürreálisan gyorsra hangolt, nagyon szűk íven forduló, és ezért szükségszerűen vertikálisan kevesebbet emelő ernyők iránti vágy hirtelen elillant.

Másrészt. Az F-One-nál is sok dolog változott. A Trigger bemutatásával értelemszerűen piacra kellett dobni az F-One legikonikusabb ernyőjét, a Banditot is Brainchild kiadásban. Ennek kevésbé szerencsés megvalósulása volt a 2025 áprilisában piacra dobott fehéres-szürkés változat, aminél Raffael Sallesék kierőltették, hogy ők (akik addig az összes Banditot tervezték) tervezik meg az ernyőt, amit majd Ralf szépen legyárt a Brainchild gyárban a saját anyagaiból. Nem sok ilyen ernyő került ki a piacra, és 2025 őszére Grösel rohamtempóban lefejlesztette a nulláról átrajzolt, teljesen általa tervezett Bandit Brainchildot, ami új szintre emelte az ernyő ugrási és loopolási képességeit. Mivel házon belül a Bandit lett a dedikált három strutos dupla-loopoló ernyő, a Trigger loopolási képességéből is le lehetett csavarni, hogy a magasugrási potenciálját még jobban kifényesítsék.

Ha a két dolgot összegezzük, a Trigger Brainchild életében egy év alatt tényleg annyi minden történt, ami jogosan indokolta a modellváltást, és a megfelelő frissítéssel a V3 Trigger pont bele tudott tágulni a körülötte üresedő igényekbe. Kicsit kevésbé szűken adja már elő a loopot, kicsit nagyobbat is ránt, miközben körbeér, viszont szignifikánsan magasabbra megy, mint a tavalyi modell. És aki az új ernyőt látta vagy próbálta, az az első pillanatokról kezdve érzi, hogy az ujjai alatt még ott motoszkál valami a V2 DNS-éből, de olyan sok az alapvető változás, hogy ki kell mondani: nem csak sima frissítés lett ez, hanem egy teljesen új ernyő. Másképp mozog, másképp emel, más a tapintása – de a kidolgozási minősége is!

És mielőtt belevágunk abba, hogy mi az új, itt morzsolgatom a V3 kilépő élét a kezemben, amin háromszor annyi az erősítés, kétszer olyan széles az élzáró hajtás, mint az előzőn volt. Erről meg az jut eszembe, hogy voltak-e/vannak-e gyermekbetegségei a Brainchild technológiájú ernyőknek? Biztosan, de az egész kite ipartól eddig még soha nem látott, világbajnoki gyorsasággal reagáltak a fórumokról jövő visszajelzésekre, kritikákra. Így történhetett, hogy a Harlme Thrive-ból csak a 2024-es őszi 2025-ös nyári szezon alatt vagy 3-4 anonim modellfrissítés jött ki (kilépő él erősítése, először a főlufi, majd a strutokban lévő lufik anyagának a változtatása, satöbbi), amivel az ernyő tartósságát növelték. A vásárlók hosszú távú megszerzéséről szól minden a Brainchildnál, és a nemzetközi visszhang egyelőre meglepően pozitív. Folyamatos a fejlesztés és a kísérletezés a felhasznált anyagokkal, Ralf szerint a cég R&D részlege euro milliókat költ el ilyen jellegű kutatásra évente. Nem csoda, hogy a jelenlegi canopy anyagról annyit tudunk csak, hogy „olyan mint a Banditon”, de visszanyomozhatatlan, hogy mi ez tulajdonképpen, ráadásul amit mondanak, hogy olyan, mint a Bandit, az sem teljesen igaz. Szerintem.

Mert szerintem teljesen új lett az ernyő kupolájának az anyaga. A Trigger V2-ről ismert nagyon feszes, kemény felületkezelésű dakront egy (elvileg) könnyebb matéria váltotta. A korábbi kartonpapír tapintású anyag hajlamos volt nagyon hangosan berregni, amikor terheletlenül repült nagy sebességgel az ernyő (pl. loopolás közben). A Banditból már csak kicsit jött ez a hang, a V3 Trigger viszont teljesen néma. Ha az anyag ugyanaz is, a felületkezelés biztosan más: az új Trigger már tapintásra is egy puhább, kevésbé törékeny, tartósabbnak kinéző konstrukció. A puhább, jobban deformálódó canopy ugrás közben jobban meg tud "hasasodni”, azaz nagyobb lesz a profilja és a felhajtó ereje, mint a V2-nek. Ralf szerint ez az újítás volt a V3 teljesítménynövekedésének egyik központi eleme.

A másik a teljesen új bridle rendszer (kantárzat). A V2 oldalanként hat bekötési ponttal bírt, a V3 héttel. A V2 a közvetlenebb és gyorsabb irányítás, szűkebb loopok miatt fix bridle-t kapott, a V3-ban egy hybrid pulley rendszer van. Ismerős ez valahonnan? Aki tüzetesebben ismeri a Brainchild ernyőket, már csettintett is, hogy aha, az új Trigger tulajdonképpen elhárlemesedett, hiszen a Harlem Peak-nek van teljesen ugyanilyen kantárzata. De mi indokolta azt, hogy az utóbbi két év világkupa versenyein legjobban domináló (Harlem Peak) bridle dizájnját vegyék át a Triggeren? Aki sokat ment a V2-vel ordasan túlvitorlázva, az biztosan tapasztalta, hogy minden méretnek volt egy abszolút felső szélereje, ami felett a leading edge deformálódása miatt elkezdett az ernyő kellemetlenkedni.  Akik ilyet tapasztaltak, biztosan elégedettek lesznek, hiszen ezektől a változtatásoktól a V3 sokkal-sokkal jobban kezeli ezeket az overpowered körülményeket, mint a korábbi modell. Az oldalanként egy plusz bekötési pont nagyot dobott a leading edge szerkezeti stabilitásán, a hybrid pulley (ami csak az egyik irányba hagyja az ernyőt „nyílni”, a másik irányba egy stopper megállítja a csigát, és így ebbe az irányba fix bridle-ként viselkedik) egyrészt szervósítja a pöffök elnyelését, másrészt teljesen behúzott bar mellett hagyja jobban nyílni a wingtippeket, amitől az ernyő nagyobb felhajtó erőt generál az ég felé.

Brutálisan javult a minőség érzet, a kidolgozási precizitás. Az első évek után nyilván Grösel is értezte, hogy van min csiszolni, ezért is posztol mostanság minden egyes partnerével ilyen dramaturgiailag rémgyenge, de egyébként    nagyon információdús klipeket a netre, ahol is a mindenkoriyoutuber azonnal megérti, hogy a Brainchild gyárban megalakult a Quality Control részleg. A V3 kilépő élei minden panelen több módon erősítettek, javultak a varrási képek, extra anyagokkal kínálták meg az ernyő legnagyobb terhelésnek kitett részeit. Mindennek persze ára van, és a marketing irodalmárok idén már nem szpemmelték tele az internetet azzal, hogy a Trigger a világ legkönnyebb big-air ernyője, hiszen most már nem is az. Kb. 10% súlygyarapodást hoztak a fenti erősítések, de ha ettől úgy lett tartósabb az ernyő, hogy ennek ellenére magasabbra is ugrik, nem fogunk belekötni.

Mert magasabbra ugrik, és ezt nem a brossúra és nem is a marketing bullshit mondja, hanem a számok maguk: a birtokbavételt követő első komolyabb szélben elkezdtek dőlögetni a hazai rekordok: Balala 19 métert húzott a 9-essel, Tofi 21 métert a 8-assal (ezzel a mindenkori hazai woo ranglista élére került!), én az első ismerkedős csapatásom huszadik percében döntöttem meg a saját legjobbamat 15,5 méterrel (szintén a 8-assal). 1 hónappal ezelőtt történt ez, és még mindig bennem van az érzés, ahogy ironikus módon nem is igazából a rekordnak örülök, hanem annak, hogy mennyire beteg módon jó lett az új Trigger.

Ugyanis. Voltak idén a július-augusztussal ellentétben nem ennyire ínséges idők, mondjuk január végén, amikor párszor ilyen 80-99 km/h-s szelek fújdogáltak Balatonfenyvesen. Teljesen meg voltam győződve – és szerintem nem is teljesen alaptalanul – arról, hogy a Tarifán felállított 13,4 méteres csúcsomat pikkpakk leugrom majd. Kifújt, fasza hidegfront, 3 fokos beton sűrűségű szél, tükörre glettelt fenyvesi tanmedence: minden paraméter adott volt ahhoz, hogy egy durva elküldés után belépjek a 15 méteres klubba. És tudjátok mi történt? 20 perc alatt egyetlen egyszer sem tudtam elugrani. Egyszerűen összefostam magam a feladattól, miközben a nálam harminc kilóval könnyebb Tóth Gele Gellért általában egy kézzel repkedett el mellettem 16-19 méter magasan. Az ember képességei nyilván élesben, a prés alatt fejlődnek, és akkor nem volt még bennem annyi a V2-vel, hogy ezt meg tudjam lépni. Na, pontosan ezért vártam a júliusi visszavágót a V3-mal, hét bekötési ponttal, hybrid pulley-val, hasonlóan pusztító körülmények között.

Aztán júliusban megjött a várva várt front Fenyvesre. Ahogy felvettem az ernyőt, az ujjbegyeim mélyén éreztem a V2-ből ismert mozgásokat, de mégis egy picit tompább lett minden. A pulley miatt a depowerelhetőség nőtt, teljesen eltolt bar mellett szinte semmi erő nem marad az ernyőben. A V2-nek volt egy picit tolakodó folyamatos húzása, amitől folyamatosan érezted, hogy él – a V3-ban ez kevésbé markáns. A Trigger barátja a sebesség, illetve a sebesség barátja a Trigger, mert ahogy elindul és összeszed egy kis lendületet, ugyanolyan instant és gyorsan fordul, mint a V2. A bar erő nulla, a nemzetközi teszterek már a V2-nél is hosszasan énekeltek arról, hogy mennyire könyök kímélő az ernyő, de a V3 még annál is szoftosabb. A bekötési pontok változtatásától ugrás közben jobban be is jön föléd, ez főleg a leérkezés előtti heliloopoknál segíti a fékezést és a puha landolást. Ilyen tekintetben a V2 is nagyon penge volt már: a 12-es és 10-es méretekkel hamar megértettem, hogy 100 kilogramm felett is lehet second-lifttel jönni lefelé, ha egy profi ernyő repül feletted. A V3-nál viszont az anyagváltás és az új kantárzat új szintre emelt mindent. Az új 8-as ezekben a csapatós szelekben gorombán és „öblösen” emel, valahogy az elkottázott elugrásoknál is azt érzed, hogy az új profil miatt iszonyat erőtartalékok vannak a felfelé utazás közben. Már az ötödik elugrásnál megvolt a 14,2 méter, aztán 20 perc csapatás után könnyedén jött a 15,5. Az úgynevezett sweet spot, az ernyő optimális helyzete az elugrás pillanatában még nagyobb lett. Ezt jól is mutatják a surfr app számai: soha nem ugrottam még ennyiszer 10 méter fölött egy sessionön belül, mint azóta V3-mal. Számomra egyértelmű mérföldkő, és a plusz teljesítmény indirekt bizonyítéka, hogy most már a 8-as is veserángatósan tud vissza emelni néhány métert felfelé, ha ereszkedés közben elküldöd a heliloopot.

Szóval jó volt, mit jó, isteni volt a V2, de a V3 nagyon beteg kite lett. Nagyon világos, hogy elhangolták a setupot az ugrási potenciál felé, a high-endje is egyértelműen fényévekkel jobb, mint az előzőnek volt. Jobb a kidolgozási minőség, érzésre tartósabb lesz a canopy anyaga. Viszont minden rekord döntögetése, minden agresszív second liftje, hasfalizomzatot ketté szakító emelése ellenére az alaptulajdonságaiban megmaradt ugyanaz, mint a tavalyi Trigger volt. A legfelhasználóbarátibb, legnagyobb magabiztosságot adó, legkönnyebben kezelhető big-air ernyő a jelenlegi piacon. Nagyon megéri az update!

A méretekről:

12sqm

A tavalyi év őrült meglepetése volt a 12-es Trigger. Eleinte picit mindenki fázott, hogy ebben a méretben egy 5 strutos bigair ernyő egyáltalán mennyire lesz élvezhető. Végül a hazai vizeken az egyik legtöbbet látott, legkeresetebb freeride ernyő lett ez a méret. Egyértelműen nem bigair kondíciókra hangolták, viszont meglepően jó lowendje miatt az itthoni pöffös, határeset gyengeségű szelekben is nagyon élvezeteset lehetett vele csúszni. Ha sikerült vele elkapni 1-1 40kmh feletti pöfföt, akkor meg vígan be lehetett vele nézni 11-12 méter fölé. Az idei modell súlygyarapodása leginkább a 10 csomó körüli foilozós szelekben jelent hátrányt, cserébe a twintipezős képességei, ugrási potenciálja jobb lett a V3-nak. Mindezt úgy, hogy a kiemelkedően jó freeride képességeit nem veszítette el.

10sqm

Az örök mindenes. Aránylag kisernyősen mozog, de a nehezebb ridereknek ad egy plusz erőtartalékot a plusz felület, ha rendesen fúj a szél. Én 110 kilósan 45-50 kmh alapszélig, 60 kmh befújásokig használom szívesen, ilyenkor már fantasztikusan tart a levegőben, brutális a hangtime, veretős a second lift. Könnyebb kiteosok már 30-35kmh alapszéltől simán ugrálnak vele, szóval nagyon széles a tartomány, amiben élvezhetően teljesít. Ha főleg erősebb, 40 kmh feletti szelekben akarsz nagyokat ugrálni, és 100kg alatt vagy, lehet jobb választás a 9-es méret.

9sqm

Mert a 9 már tényleg kisernyősen mozog, a tavalyi modell sebességét abszolút megőrizte, viszont annál sokkal agresszívebben repül be föléd az elugrás közben, és itt (és ennél kisebb méretekben) sokkal egyértelműbb a teljesítmény növekedés, mint a 10 és 12-nél. Ha van egy nagy ernyőd, amivel az amúgy sem ugrálós körülményekben el tudsz bohóckodni, és egy darab ernyőt akarsz a rendes viharokra, ami fellő a Holdra, ez lesz a méreted. Fun fact, hogy Füredi Balala Balázst a kilences tesztelése közben vitte fel egy termik Gárdonyban 19 méter magasra kb. 40 kmh szélben. Ezután alapvetően nem sokat gondolkodtunk azon, hogy a V3 boosting potenciálja mennyit javult a tavalyihoz képest.

8sqm

Aljas nyolcas. Mocskos, mint a Tarantino film. Hihetetlen sunyi, altató módban tud repülni kitolt bárral, aztán ha elküldöd, hirtelen letépi a vesédet. A V2-höz képest annyit javult a hangtime, annyival jobban tart, hogy a 100 kg feletti kiteosoknak sem kell félni attól, hogy kevés lesz. Ha tartósan megjönnek a 60kmh feletti pöffök, akkor kel igazán életre, és most már azt jól viseli, ha letámad egy 90 kmh-s befújás. Ha tényleg a legnagyobb viharok PR (personal record) királya akarsz lenni, akkor a 8-as egy kötelező darab.